Németh Noémi Mária Gertrúd OPraem nővér ünnepélyes örökfogadalmat tett Nagyboldogasszony napjának vigíliáján, augusztus 14-én az ünnepi szentmise keretében Zsámbékon. A premontrei nővérek számára azért is fontos ez az alkalom, mert régen Boldogasszony leányainak hívták őket, s ha lehetett, mindig is ez az ünnep volt a beöltözés és a fogadalmak napja.
A szentmisén Gertrúd nővér szülein, testvérein, rokonain, a premontrei nővéreken kívül jelen volt a nővérek magisztere, Ullmann Péter Ágoston emeritus premontrei kormányzóperjel, valamint a magyar premontrei cirkáriát képviselő kanonokok Gödöllőről, Csornáról és Nagyváradról. A szentmisét a gödöllői premontrei apát, Balogh Péter Piusz mutatta be rendtársaival és a meghívott papokkal együtt.
A fogadalomtétel ünnepélyességét emelte gregorián énekével az idén Zsámbékon megrendezett szkólatábor mintegy száz énekes résztvevője. Ez az egybeesés is a Gondviselés műve, Gertrúd nővér ugyanis hat évvel ezelőtt a gödöllői szkólatáborban ismerkedett meg a premontrei közösségekkel, s amikor a tábor zsámbéki helyszínét 2021 tavaszán kiválasztották, még nem tudták, hogy Gertrúd nővér örökfogadalma is ekkor lesz.
Az elöljáró, Juhász Katalin Ágnes nővér, akinek a kezébe Gertrúd nővér a fogadalmát tette, az alábbi szavakkal mutatta be Mária szerepét a szerzetesek életében: „Mária személyében felismerhetjük, hogyan munkálkodik Isten megelőző, felénk forduló, túláradó szeretete.
Máriában válik nyilvánvalóvá, hogy mindig Isten az, aki előbb szeret. Ő ad kezdetet egy új életnek. A világ teremtése előtt, teremtő szeretetében választotta ki Isten Máriát. Hasonló szeretettel hívja meg és választja ki Isten az embert is a szerzetesi hivatásra. Mária, a szegény, a szeplőtelen, az engedelmes, aki nem szűnt meg szívében »Igen, Atyám«-ot mondani, élő ikon szerzetesi életünk számára. Csak figyelnünk kell rá, s követnünk kell az igenjeit, s akkor az Úr, ha testben nem is, ahogy Máriát, de reményünk szerint lélekben minket is magához fog emelni.”
Ezt követően az elöljáró az alábbi szavakat intézte a fogadalmat tevőhöz: „Kedves Gertrúd nővér! Te a szívedben az örökfogadalom melletti döntést már hat évvel ezelőtt, a beöltözésedkor meghoztad, mert már akkor azt kérdezted: »Miért nem lehet rögtön örökfogadalmat tenni?« Ennek ellenére néhány évet várnod kellett, s a fokozatokat végig kellett járnod. Magadnak s a közösségnek is bizonyítanod kellett, hogy tudsz Jézust kereső emberként élni, hiszen csak így érdemes szerzetesnek, kereszténynek lenni.
Az örökfogadalommal most véglegesen elkötelezed magad a premontrei szerzetesi élet és közösség mellett, és Krisztus követésére, szolgálatára szenteled egész életedet. Ezzel arról is tanúságot teszel, hogy a szerzetesi életnek van értelme, hogy az nem emberi menekülés vagy elzárkózás, hanem Istentől kapott boldog életforma mindazok számára, akiket Ő választ ki erre az életre.
Ezért mi is hálát adunk a mai napon a Jóistennek, hogy Gertrúd nővérünk elfogadta ezt a hivatást. Egyben hálát adunk a szüleinek, Melindának és Attilának, hogy hat évvel ezelőtt elfogadták Noémi döntését, hogy leányuk Krisztusnak ajánlva életét a Premontrei Női Kanonokrend tagja legyen. Sőt, Gertrúd nővér egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy »ahhoz, hogy a helyemet megtaláljam, Isten nemcsak az én hitemre és bátorságomra épített, nekem különösen is a szüleim által segített, akik bátran neveltek arra, hogy az életszentség útján vagyunk hivatottak és kötelesek járni olyan módon, ahogy Ő akarja, s erre korántsem csak szavakkal, hanem életük példájával biztattak«.”
Az elöljáró így folytatta: „S most elérkeztünk az örökfogadalomhoz. Bár mindig három evangéliumi tanácsról beszélünk, a szerzetes mégis egy fogadalmat tesz, mert csak ezzel az egy, mindent átfogó fogadalommal ígérheti oda magát Istennek, melyben a szerzetes megfogadja, hogy egész életét Istennek szenteli, s követi Krisztust. Ebben bennfoglaltatnak az evangéliumi tanácsok is, vagyis a szegénység evangéliumi tanácsában az anyagi javakról, a tisztaság megtartásában a házasságról, a saját gyermekről, az engedelmesség evangéliumi tanácsa szerint a saját döntéseiről kell a szerzetesnek lemondania. Ezt megtenni, tudjuk, nem kis áldozat, de Krisztus követéséhez mégsem elég. A szerzetesnek az Úr rendelkezésére kell állni, úgy, ahogy Jézus maradéktalanul az Atya rendelkezésére állt, és ahogy azt Mária is elénk élte. Ezzel a végleges fogadalommal örök szövetségre lépünk a Jóistennel. Ezt szimbolizálja az örökfogadalomkor kapott gyűrű, valamint a magyarországi premontrei hagyomány szerint a kék cingulum és a kanonoki galléron levő négy kék gomb is, hogy örökre eljegyezte magát a szerzetes Istennel.”
A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Gertrúd nővér a Mindenszentek litániája alatt arccal a földre borult. A leborulás, vénia a Fölség előtti megsemmisülés jele. Ezzel a fogadalmat tevő kifejezi teljes önátadását a mindenható Istennek, választ adva ezzel arra a kérdésre: „Mit adhatnék az Úrnak?” Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a fogadalmat tevő meghal a világnak, de Krisztussal fel is támad.
Gertrúd nővér végül összetett kezét az elöljáró kezébe helyezte, majd felolvasta a saját kézzel írt fogadalomszövegét, melyben megfogadta, hogy egy életen át tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban fog élni.
„Kérjük együtt a Jóistent, adjon erőt Gertrúd Nővérünknek, s mindannyiunknak ahhoz, hogy soha ne fáradjunk bele Mária példájának követésébe Isten akaratának alázatos teljesítésében!” – kérik a premontrei nővérek.
Forrás és fotó: Premontrei Női Kanonokrend/www.magyarkurir.hu
