November 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén Kelemen Éva Mária Erzsébet nővér örökre elköteleződött a pálos nővérek közösségében. Az ünnepi szentmisét Csóka János pálos tartományfőnök vezette a nővérek erdőkürti monostorában.
A közösség nagy örömmel készült az ünnepre, hogy az valóban kifejezze és megjelenítse azt a belső történést, ami ilyenkor végbemegy a fogadalmat tevő szívében.
Az ünnepi szentmisén jelen voltak Györfi Szabolcs pálos, a budapesti Sziklatemplom házfőnöke, aki egyben a nővérek közösségének gyóntatója, valamint Vilmos pálos testvér.
Csóka János szentbeszédében emlékeztette Mária Erzsébet nővért, hogy a meghívás Isten részéről már sokkal korábban elhangzott feléje, hiszen Isten már édesanyja méhétől ismerte őt és benne volt a terveiben a meghívás kegyelme, amire a nővér nagylelkűen válaszolt.
A szónok idézte az evangéliumot – „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok… mert mindent tudtul adtam nektek, amit hallottam Atyámtól.” (Jn 15,13–15.) –, majd hangsúlyozta: Jézus nemcsak barátainak, jegyesének tart titeket, hanem ezen felül mindent tudtul adott nektek. Belevisz téged, Erzsébet nővér abba a bensőséges kapcsolatba, ami közte és az Atya között van. Nem irigyli ezt a mély kapcsolatot, hanem megosztja és mindent tudtul ad neked és nekünk. A választás Isten részéről jön, a válaszadást az embernek kell kimondania.
Az elöljáró, Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett Mária Teréz nővér kérdéseire Erzsébet nővér határozott „Igen, akarom”-mal válaszolt, majd lefeküdt a kápolna padlójára kereszt alakban és Jézussal való mély azonosulása jeleként „meghalt” a világnak, hogy teljesen Istennek élhessen. Ez alatt a közösség a Mindenszentek litániáját énekelte, különösen magyar és pálos vonatkozású szentek közbenjárását kérve segítségül.
Ezután következett az örökfogadalom. A szöveget a nővér, két kezét az elöljáró kezébe téve, hangosan mondta el, majd az oltáron aláírta. Ezt a fogadalmi szöveget János atya aztán a korporálé alá helyezte, ezzel is kifejezve, hogy a Jézussal való felajánlás megtörtént.
A szertartás folytatásában Erzsébet nővér nyakába akasztották a fogadalmi keresztet és az ujjára húzták a fogadalmi gyűrűt, amely a nővér és a többi ember számára is a hűség látható jele.
A szertartás végén Erzsébet nővér kimondta azt a misztériumot (titkot), amit ezentúl különösen is szeretettel fog hordozni és szemlélni.
Az új örökfogadalmas teljes neve Jézus Szentséges Szívéről nevezett Mária Erzsébet nővér lett.
(Vas Mónika Mária Teréz MSPPE elöljáró)
Részlet a pálos nővérek szabályzatából
Krisztusnak mindegyikükhöz intézett felhívására: jöjj, kövess engem – ami különleges isteni ajándék – a nővérek önként és megfontoltan válaszolnak fogadalmaik által, eszközként vállalva magukra a három evangéliumi tanács – és az engesztelés megtartását.
a./ A mennyek országáért osztatlan szívvel vállalják a tisztaság evangéliumi tanácsát, amely a jövendő világ jele, és magában foglalja a teljes önmegtartóztatás kötelességét. (v.ö. 599. kán.)
b./ Vállalják a szegénység evangéliumi tanácsát annak a Krisztusnak követésére, aki értünk szegénnyé lett. Ez megkívánja tőlük a valóságban és lélekben szegény, józanul munkálkodó és a földi gazdagságtól idegen életmódon kívül a javak használatában és a velük való rendelkezésben szerzetesi szabályuk által megállapított korlátozások megtartását. (v.ö. 600. kán.)
c./ A mindhalálig engedelmes Krisztus követésére hittel és szeretettel vállalják az engedelmesség evangéliumi tanácsát, amely arra kötelez, hogy akaratukat alávessék a törvényes elöljáróknak, mint Isten helyetteseinek, amikor a Konstituciónak megfelelően parancsot adnak. (v.ö. 601. kán.)/Szabály 4. pont/
d./ Az engesztelés: Az engesztelés szeretetből ered.
Szeretet Isten iránt, akit a bűn sért. Jézus a bűneink miatt szenvedett és halt meg. Aki engesztel, szeretné együttérzését kifejezni, Jézus szenvedését enyhíteni, mások helyett is szeretni Őt. Mint a kis fatimai Ferenc mondta, vigasztalni Jézust. Kárpótlást adni azért, amit mások megvonnak tőle. Részt venni valamiképpen az Ő megváltó áldozatában. Szent Pál írja: Testemben kiegészítem, ami híja van Krisztus szenvedésének, Testének, az Egyháznak javára. Természetesen tudjuk, hogy még a legnagyobb áldozataink is csak Jézuséval egyesítve nyernek értéket.
Másrészt szeretet az emberek iránt, hiszen Isten mindenkit az üdvösségre rendelt. Kegyelmet kiesdeni számukra a megtéréshez, a kísértéseknek való ellenálláshoz, vagy a különböző emberi nyomorúság elviseléséhez, enyhítésére. Elégtételt adni helyettük. Nagyon felemelő, erőt és örömet adó, hogy Isten minket, bűnösöket is be akar vonni megváltó munkájába. (Szabály 90.pont.)
Forrás és fotó: Magyar Kurír
