Konferenciát rendeztek november 6-án a piaristák „Új pedagógiák terei, új terek pedagógiái” címmel Budapesten, a tartományfőnökség Duna-parti épületében.
A program lehetőséget adott arra, hogy az érdeklődők bepillantást nyerhessenek a rend útkeresésébe, aminek során arra törekszenek, hogy a rendi alapelvekhez ragaszkodva, de a korszerű pedagógiára alkalmas tereket kialakítva oktassák, neveljék a rájuk bízott fiatalokat.
A konferencia kezdetén Labancz Zsolt SP tartományfőnök köszöntötte a megjelenteket, s arról szólt, hogy a tavaly a rend alapításának 400., a pesti iskola létrehozásának pedig 300. évfordulóját ünneplő magyar közösség állami támogatással több iskolájában is épületfejlesztésbe kezdett.
Mint a tartományfőnök hangsúlyozta – a jubileumok arra bátorították őket, hogy a múltból bátran tekintsenek a jövő felé, és nagyívű épületfejlesztési programot álmodjanak meg, mely öt, illetve hat helyszínét érinti a magyar tartomány iskoláinak. Hozzátette: mindezt az állami támogatás tette lehetővé. Így indult meg 2017-ben az építészeti tervezés, fejlesztés. Öt építészirodai csapat összefogottan dolgozik iskolák felújításán, bővítésén, illetve egy új iskola építésén.
Azt vették észre, – mondta Labancz Zsolt – hogy bár a piaristák rendszeresen gondolkodnak a pedagógiáról, új utakat keresnek, az épületfejlesztések lendületet adnak a pedagógiáról való gondolkodásuknak.
Az építészek instrukciót várnak a rendtől, hogy milyen elvek alapján, milyen pedagógiai munkának teret adó épületeket tervezzenek. Meg kellett és meg kell fogalmazniuk, hogy miként gondolkodnak a gyermekekről, miként a 21. század pedagógiájáról.
A konferencián részt vett és köszöntőt mondott az egykori piarista diák, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára is. Mint mondta, a piaristák mostani épületfejlesztése hosszú időre, generációkra határozza meg a pedagógia irányát is. Az államtitkár utalt arra, hogy az immár több mint 400 éves tanítórend is bizonyítja, hogy nincs korszerűbb iskola, mint az egyházi, hiszen az – az állandó értékeket megőrizve – mindig képes a megújulásra. Rétvári Bence hozzátette: az egyházaknak oktatásra átadott vagyontárgyak, telkek, épületek mindig jó kezekben voltak. Ezek az intézmények mindig gyarapították és soha nem elherdálták vagyonukat, sokszor még az államnál is biztosabb garanciát jelentettek az ingatlanok, a vagyontárgyak megmaradására.
A konferencia címe elgondolkodásra készteti a korábban iskolapadot koptató embert, hiszen régen egy iskola úgy épült fel, hogy a folyosóból nyíltak az osztálytermek, esetleg egy-két speciális funkcióval rendelkező helyiség, mint például fizikaterem, tornaterem. Így volt ez akkor is, amikor e sorok írója a Mikszáth Kálmán téri piarista gimnáziumba járt. De aki már vett részt konferencián, azt is megtapasztalhatta, hogy ott az előadók rendszerint egy asztalnál ülnek; aki éppen beszél, az esetleg áll, talán egy pulpitusról tart előadását. A hallgatóság szemben vele, széksorokban ül.
A mostani konferenciának helyet adó, Sík Sándorról elnevezett terem másképp volt berendezve. A hallgatóság több asztal körül ült, az előadók néha külön asztalnál, máskor a hallgatóság közt foglaltak helyet. Megtörték a hagyományt, barátságosabb, közvetlenebb lett a konferencia légköre. Épp az ilyen, az oktatás minőségét is befolyásoló megoldásokról, a világban már működő gyakorlatokról, illetve a keresés fázisában lévő kezdeményezésekről beszélt Halász Gábor oktatáskutató az első előadásban.
Kiemelte, termékeny párbeszédre van szükség az építészek és az oktatásfejlesztők, pedagógusok között, hogy az oktatás helye miként tudja segíteni az eredményes tanulást. A 21. századi fiatalok számára rendkívül fontos, hogy kritikusan tudjanak gondolkodni, jól kommunikáljanak, tudjanak másokkal együttműködni, illetve kreatívak legyenek. Ezek elsajátításában, fejlesztésében a terek nagy segítségükre lehetnek – mondta az előadó, majd példákat mutatott, ahol jelentősen megváltoztatták a tereket a hagyományos iskolaépület-modellhez képest.
Halász Gábor bemutatta, miként lehet együttműködőbbé tenni a fiatalokat, miként lehet nagyobb térben, nem mindig ugyanolyan funkcióval rendelkező helyeken foglalkozni a diákokkal – egyszóval arra ébresztette rá a konferenciára gyanútlanul érkező újságírót, hogy nem csupán a telefon, az autó, a televízió fejlődött és fejlődik ma is hatalmas léptekkel, hanem az építészet, az oktatáskutatás, a pedagógia is.
Cseh András építész, egyetemi adjunktus A holnap tanulási tereinek építészete címmel tartott előadásában beszélt arról, hogy stúdiójuk teljesen új iskolaépületet tervez a piaristáknak Mosonmagyaróváron. Kiemelte annak fontosságát, hogy a rend oktatási terveit, pedagógiai elképzeléseit megismerve tudnak csak dolgozni.
Az előadó a laikus számára különös szempontokat is megemlített egy új iskola kialakítása kapcsán. Mint mondta, az alsós gyerekek számára fontosabb a védett, falakkal körülhatárolt tér, a kiszámíthatóság. Ahogy növekednek a tanulók, egyre nyitottabb, dinamikusabb terekben érezhetik magukat jobban.
Szólt arról is, hogy az építészek – akik hosszú távra terveznek épületeket – miként képzelik el, hogy évtizedek múlva milyen igényeket kell majd kielégítenie egy-egy most tervezett épületnek, s beszélt arról is, hogy egy mostani komolyabb építészeti beruházás nem csupán a közvetlen környezetre, hanem – például Mosonmagyaróvár esetében – az egész városra hatással lehet.
Mindkét előadás után kérdéseket fogalmazhattak meg a konferencián résztvevők, hogy még jobban elmélyíthessék ismereteiket a terek kialakítása és a pedagógia kapcsolatáról.
Végül kerekasztal-beszélgetésen mondta el véleményét az elhangzottakról, illetve osztotta meg szakmai tapasztalatát a többiekkel Labancz Zsolt tartományfőnök, Rétvári Bence államtitkár, Golda János Ybl-díjas építész, Lázár László, a piaristák oktatási igazgatója; Horváth Bálint, a budapesti gimnázium igazgatója; Cseh András építész és Halász Gábor oktatáskutató.
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Bókay László/Magyar Kurír
