Pilóta püspök földjén

Pápua-Új Guinea
Ezernyi apró törzs lakja a világ második legnagyobb szigetének földjét, amelynek keleti felén található Pápua Új-Guinea, Ferenc pápa apostoli útjának második állomása. Bár az egykori német gyarmaton élők többsége keresztény vallású, a hitélet szempontjából még missziós területnek tekinthető.

 

Sokan nem tudják, hogy Pápua Új-Guinea kilencven százalékban keresztény ország, lakosságának huszonhét százaléka katolikus.

A világ (Grönland után) második legnagyobb szigetének keleti felén található, a nyugati rész Nyugat-Pápua néven pedig Indonéziához tartozik. Szomszédaihoz, Indonéziához és Ausztráliához képest nagyon elmaradott országa, talán azért is, mert a lakossága sok apró törzsből áll, melyek nehezen működnek együtt. Egyben a világ egyik legkevésbé urbanizált országa, 2019-ben lakosságának mindössze tizenhárom százaléka élt városokban. A sziget nyugati részének indonéz tartománya, Nyugat-Pápua nagy többségében szintén keresztény. Bár muszlim többségű országhoz tartozik, ugyanazt a kultúrát és törzsi összetételt mutatja, mint a keleti részen elterülő önálló ország.

Pápua Új-Guinea a XIX. század végétől az első világháborúig német gyarmat volt. A katolikus hithirdetést a Szent Szív Misszionáriusok kezdték meg 1887-ben egy kis szigeten, Rabaulon, de nem tudtak a főszigetre bejutni. Ez a német alapítású verbita misszió szerzeteseinek sikerült, akik 1897-től folyamatosan jelen vannak az országban. Az érzékeny helyi (törzsi) viszonyok miatt azonban sok évtizeden át nem hívtak meg helyi fiatalokat a missziós rendbe, helyette az egyházmegyékbe irányították őket.

Bár többségében keresztény ország, John Timo verbita atya, a Melanéziai Intézet professzora szerint Pápua-Új Guineában a hit még ma is a stabilizálódás folyamatát éli.

Míg Indonéziában nem kell amiatt aggódni, hogy a katolikusok egyik napról a másikra hirtelen eltűnnek a templomokból és egy másik felekezetben tűnnek fel, ez a veszély mindennapos Pápua Új-Guineában, mivel az általános képzettség hiánya miatt a hitbéli ismeretek is kívánnivalót hagynak maguk után. Ennek egyik oka talán az, hogy itt nincs hitoktatás az iskolákban.

A helyi katolikus plébános ugyan megbeszélheti az iskolaigazgatóval, hogy a katolikus gyermekek számára biztosítsanak bizonyos időt hittanra, de ez ritkán elég a tájékozódáshoz. Ilyenkor a plébánia gondoskodik az önkéntes hitoktatókról. Ők azonban csak felületes, rövid képzést kapnak, és iskolai jelenlétük az igazgató jóindulatától függ.

A pápua hívek szívesen segítenek a plébánia fenntartásában: anyagi juttatás nélkül takarítanak, sőt a plébániai kertet is rendben tartják, amiért Timo atya tapasztalatai szerint Indonéziában már fizetni kellene.

Míg Indonéziában az utak jobb minőségűek, ezért a legtöbb plébániai külállomást vagy missziót könnyű elérni, Pápua Új-Guineában ma is rossz az utak állapota. A misszionáriusnak sokat kell gyalogolnia, gyakran veszélyes területeken. Egy időben csak légi úton lehetett biztonságosan közlekedni, ezért a verbita missziós rendnek saját repülőgépei voltak, amelyekkel a híres pilóta püspök, Leo Arkfeld is látogatta a törzseket.

Ez ma már a múlté, de az utazás fáradalmai napjainkban is sok gondot okoznak. Pápua Új-Guinea távoli területein világi lelkipásztori kisegítők látják el a híveket. Ők vasárnaponként igeliturgiát tartanak és alapvető liturgikus igényeket is ki tudnak elégíteni. Rájuk van bízva a hitoktatás is ott, ahová a kis létszámú katolikus papság nem tud eljutni. Ez is megerősíti a világi segítők szerepének fontosságát.

A keresztény többségű Pápua Új-Guineában hiányzik az egymás iránti megértés, sok a konfliktus a keresztény egyházak között. Ennek elkerülésére régen a német gyarmatosító állam minden felekezet számára kijelölte a működési határokat. Ezek közül a katolikusoknak átadott területek máig megmaradtak katolikusnak, viszont a protestáns misszió területén felaprózódtak a közösségek, sok-sok kis protestáns közösség jött létre, melyek sokszor kifejezetten gyűlölik a katolikusokat.

Ugyanakkor a közös kulturális háttér miatt a különböző felekezetek szokásai sokszor összekeverednek. A katolikus szentmise ünneplésében sok olyan elemet találunk, amelyeket a pünkösdisták és hetednapos adventisták is alkalmaznak: például a táncot, az egzotikus mozgásvilágot. A fáradhatatlan hívek látványos pápua szentmiséje a külföldi látogató számára igen érdekes.

Vannak azonban biztató jelek is. Timo atya munkahelyét, a keresztény hit inkulturálódásán dolgozó Melanéziai Intézetet katolikusok és protestánsok együtt tartják fenn. Jelentős benne a verbita misszionáriusok részvétele. A hitterjesztéshez kapcsoló egyéb tevékenységek, például a keresztény szociális segítség, a családtervezés, a fejlődéssegítés, az erőszakmentesség és a békemunka is fontos szerepet játszanak.

Pápua Új-Guineában a katolikus kisebbség nagy örömmel várja a Szentatyát. Tudják, hogy milyen messze élnek a katolikus világ központjától, és hogy milyen nehéz, fáradságos az utazás. A többségben lévő protestánsok egy harcos kisebbsége azonban sajnos már most is gyűlölködve gondol a pápalátogatásra. P. Justin Nenat indonéz származású verbita atya, a pápalátogatás fő szervezője nagy reményeket táplál, hogy a Szentatya látogatása nemcsak a katolikus közösséget, hanem egész Pápua Új-Guineát megerősíti majd.

 

Az iowai farmon nevelkedett Leo Arkfeld belépett az Isteni Ige Társaságába, majd 1943-ban pappá szentelték. 1948-ban nevezték ki Wewak apostoli vikáriusává, ahol a világháború során megsemmisültek a rend missziós házai, s megölték az ott dolgozó szerzetesek felét. A püspök az újjáépítés megkönnyítésére kis repülőt vásárolt, s ettől kezdve nemcsak apácákat, papokat és lelkipásztori segítőket, hanem a missziókban szükséges mindenféle árut is szállított, naposcsibéktől építőanyagon át motoralkatrészekig, s mindig készen állt a betegek kórházba szállítására is. A püspök megbecsültségére jellemző, hogy tiszteletére több száz fiatalt kereszteltek Leo névre.

Írta: Lányi Béla verbita szerzetespap
 

Forrás: orszagut.com

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41