Szegeden először 1924-től 1950-ig - a szétszóratásig - a Templom tér és a gróf Apponyi Albert utca sarkán állt KORDA könyvkereskedés.
1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel, Szegedről 20 ház szerzeteseit szállították ismeretlen helyre. Összesen 308 szerzetest hurcoltak el hetven évvel ezelőtt.
Még abban az évben, augusztusban aláíratták a katolikus egyház képviselőivel az egyház és állam közötti megállapodást, melynek következtében 63 rend működési engedélyét vonták meg.
Az elhurcoltak között voltak a Jézus Szíve Társasága Néplányok tagjai is: Frühauf Erzsébet, Újváry Julianna, Padányi Erzsébet, Vida Lydia, Tuksa Anna, Szilágyi Irén és Kovács Gabriella.
70 évvel ezelőtt, a működési engedély megvonása következtében 1950. június 10.-én államosították a KORDA Könyvkereskedést Szegeden. Így azt bezárták. Ezzel együtt a Jézus Szíve Társasága minden intézményét államosították és bezáratták.
1990-ben indulhatott újra a szerzetesek közös élete, s ezzel együtt az intézményeik is.
1999-ben újra megindult Szegeden a KORDA Könyvkereskedés.
Álljon itt egy testvér visszaemlékezése erről az időszakról:
"Mi, Jézus Szíve Társasága testvérei a sajtó misszió gondolatával telepedtünk le 1924 -ben Szegeden, és indítottuk el a KORDA könyv és kegytárgy üzletünket. Emelett intenzíven foglalkoztunk a gyermekekkel a Szívgárdában, a dolgozó nők Népfőiskolájával és tanyai misszióval. 1946-tól 1950-ig a Xaverianum Hitoktatónő Képző Kollégiumban kifejezetten az alföldi tanyavilág számára képeztünk hitoktatónőket. 1950-ben a szétszóratás 7 testvért érintett: Frühauf Erzsébet, Újváry Julianna, Padányi Erzsébet, Vida Lydia, Tuksa Anna, Szilágyi Irén és Kovács Gabriella.
Az 1949/50-es tanévre 28-an iratkoztak be a Xaverianumba. A zárónapon 1950. június 9-én volt az utolsó univerza-vizsga. Tanárok, növendékek jóformán egész nap a Xaverianum Hitoktatónő Képző Kollégiumban voltak. Kollokváltak, vizsgáztak, megszülettek az oklevelek, aztán ünnepélyes Te Deum, s mintha nem akarnának elszakadni a kollégiumtól. A Te Deum után is visszajöttek és csak nagy nehezen fél 10 óra felé széledt el mindenki.
Kevéssel utána éles csengőszó sivított a csendes éjszakába. Három ávós jött… A Szent Család egyiptomi menekülésének keserűségét megízleltette velünk Urunk. Megjelent egy autó, benne hivatalos személyek, akik bemutatták a testvéreket internáló parancsot. Szűkös személyi csomagot kellett összeállítani. Hajnal felé megérkezett egy lefüggönyzött teherautó. Beszálltunk. Hat szociális testvér már bent volt. Magukkal hozták a cibóriumot, és mi bensőségesen magunkhoz vettük a partikulákat és egyesülhettünk szeretett Jézusunkkal. Hosszú utazás után legnagyobb bámulatunkra közösségünk péceli lelkigyakorlatos házába érkeztünk. Rengeteg minden rendbéli apáca volt ott már egybegyűjtve. Mindenki tudta, hogy másnap a besnyői lágerbe visznek mindenkit.
Másnap, 10-én reggel „Isten nevében” Pestre kellett jönnöm. Az ezt követő három hónap életem legsötétebb ideje."
Forrás és fotó: Jézus Szíve Társasága