A budai ciszterci Szent Imre-plébánia hagyományos Nagyböjti Estéit idén Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi bencés főapát vezeti. Az első alkalommal, március 13-án a keresztény hívők előtt álló jelenkori kihívásokról beszélt a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében.
A Nagyböjti Esték első előadásán Szkaliczki Csaba Örs ciszterci szerzetes, a budai Szent Imre-templom plébánosa köszöntötte a nyugalmazott bencés főapátot és a megjelenteket. Várszegi Asztrik elöljáróban elmondta, a három este folyamán „keresztény mivoltunkról, az Egyházról és keresztény életstílusunkról lesz szó”. Előadását azzal kezdte, hogy minden keresztény nemzedék alapkérdése: az adott korban ki-ki, személy szerint miként éli meg a tanítványságát. Napjainkban Jézus tanítványának lenni részben azért nehéz, mert egy kétezer éves egyház tagjai vagyunk, és ez a történelmi örökség bonyolulttá teszi az életünket – mondta –, ráadásul itt, Magyarországon harminc éve a relatív szabadság időszakában élve minden változás új kihívásokkal járt a keresztények számára. Mindeközben nem könnyű megőrizni a hitet és az evangéliumhoz méltó magatartást tanúsítani.
Az előadó a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dokumentuma alapján hangsúlyozta: zarándok egyházban élünk, amely sokszor üldözést szenved, éppen napjainkban is, ugyanakkor tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Lényeges zsinati megállapítás, hogy az Egyház az Istennel való bensőséges egyesülés jele és eszköze. Tehát nem végcél. A szolgálatát, a küldetését akkor teljesíti, ha befogadja a hozzá közeledőt, és tanítja, hogyan élje meg az Istennel való kapcsolatot. Akinek ez utóbbiról van tapasztalata, az tudja, hogy mi a lélek, és azt is, hogy az Úr szeretet, békesség, irgalom és szabadság – mondta Várszegi Asztrik. Ezt követően röviden felvázolta az egyháztörténelem nagyobb korszakait, kezdve azzal, hogy a tanítványok Jézussal találkoztak.
Már a kezdet sem volt diadalmenet, a korai Egyház életét is üldözések kísérték, és a Krisztus-követők közösségén belül sem volt mindenben egyetértés – mutatott rá. Az első üdvtörténeti szakasz Kr. u. 313-ban a milánói ediktummal lezárult, a kereszténység befogadott vallás lett; később előkerült a világi-egyházi hatalom kettősségének kérdése, „majd a 11. században jött a keleti egyházszakadás, a 16. században a reformáció, a felvilágosodás, majd a nacionalizmusok ideje, s az Egyház helyzete ellentmondásossá vált. A világháborúk után a 20. század kereszténysége egy sor megoldatlan gonddal küszködött, amikor összehívták a II. vatikáni zsinatot, amely szándéka szerint próbált úgy viszonyulni a szekularizált világhoz, hogy nem adja fel az evangélium hirdetését, de keresi a módot, hogyan továbbítsa az örömhírt és hogyan élje meg a küldetését”.
A mai Magyarországon az emberek nagyon keveset tudnak az Egyházról, a hitünkről – folytatta Várszegi Asztrik –, ennek jórészt a kommunizmus, az ateizmus, majd a konzumizmus az oka; és megtapasztalhatók a felekezetek közötti válaszfalak is. Mindezek miatt hajlamosak vagyunk inkább panaszkodni, mintsem újragondolni, értékelni Jézushoz tartozásunkat. Ez utóbbival kapcsolatban az előadó hangsúlyozta: szembe kell néznünk történelmi traumáinkkal, a múltunk értékeit meg kell őriznünk, de nyitottnak kell lennünk az új megoldások iránt is.
Várszegi Asztrik kiemelte, hogy a Ferenc pápával kapcsolatos kritikák is jórészt a múltunkból erednek: a feudális, barokk vonásokkal, képzetekkel tarkított kelet-közép-európai egyházkép nehezen egyeztethető össze egy dél-amerikai jezsuita egyházképével, amelyben jelen van a szegénység és a hatalom kettősségének alapélménye. 2019-ben át kell gondolnunk, hogyan viszonyul a magyar egyház a világegyházhoz – buzdított az előadó. – Persze nem szabad könnyelmű válaszokat adnunk a kor kihívásaira. Elsősorban azt kell keresnünk, hogy az élő Isten hogyan lép be a mi életünkbe, azért, hogy ne csak múltunk legyen, és kevesebb szorongással, értetlenséggel, félelemmel tudjunk a jövő felé nézni. A nagyböjt jó alkalom arra, hogy merjük megvizsgálni a saját közösségeinket ebből a szempontból is, a megújulás érdekében.
Előadását követően Várszegi Asztrik párbeszédre hívta a megjelenteket Süveges Gergő műsorvezető segítségével. Kérdések hangzottak el Ferenc pápával, illetve a keresztények mai küldetésével, az emberek megszólításával kapcsolatban.
Az előadó leszögezte, a pápa Jézus tanításával összhangban kéri a híveket, hogy legyenek irgalmasak és nyitott szívűek embertársaik iránt. Megválasztása előtt a konklávén tételesen elmondta, melyek az Egyház sürgető feladatai, és mit kell megváltoztatni – nem árult zsákbamacskát. Tény, hogy dél-amerikaiként nehéz mit kezdenie európai feudális díszleteinkkel, látszatgazdagságunkkal; ő alapvetően a szegényekkel törődő, elkötelezett Egyházra gondol. Sokan féltik az intézményt, a hagyományt, a megszokást, Ferenc pápa pedig gyakorlati kereszténységet hirdet – mondta az előadó.
2017-ben a Szentatyánál járva (ad limina látogatáson) szóba került a migráció kérdése is – tette hozzá Várszegi Asztrik –, egyértelmű volt, hogy a pápa a konkrét menekült személyek segítését szorgalmazta, és nem milliók befogadását. Ugyanakkor köztudomású, hogy a mostani világkrízisben kemény szavakkal figyelmeztette a nagyhatalmakat a rászorulók segítésére.
A misszióval kapcsolatban az előadó azt mondta: elsősorban tettekre van szükség, nem (kioktató) szavakra, pláne nem moralizálásra. E tettek pedig lehetnek egészen egyszerűek (köszönés, mosoly), a lényeg, hogy elvárások helyett legyen bennünk egy kis emberi jóság. Gyakran csak okoskodunk, de/mert nem ismerjük a másik ember szenvedéstörténetét. Mindez a szív intelligenciájának kérdése, kihívás és felelősség minden keresztény számára, aki képes értelmesen gondolkodni. Gyakoroljuk az irgalmasságot egymás iránt a megtört szív érzékenységével (misericordia)! Hiszek abban, hogy ezen a ponton az ég és a föld összeér – zárta válaszát Várszegi Asztrik.
A Nagyböjti Esték következő alkalmára március 27-én kerül sor a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében.
Forrás és fotó: Magyar Kurír
