Zarándoktalálkozót szerveztek a ferencesek Mátraverebély-Szentkúton. A kétnapos eseményre közel ötven fő érkezett, akik együtt vettek részt az esti fényünnepen, a virrasztáson, másnap pedig a Szent István király napi búcsún és a körmeneten. Az elmaradt zarándoklatot ezúttal a ferences testvérek egy csoportja járta végig.
Különleges zarándoklaton vettek részt augusztus 15. és 20. között a ferences közösség tagjai. A hagyományos Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat idén elmaradt, így a testvérek külső résztvevők nélkül, módosított útvonalon haladva tették meg az ötnapos utat, hogy szerda este megérkezve Mátraverebély-Szentkútra bekapcsolódjanak a zarándoktalálkozó programjába.
A zarándoktalálkozót még júniusban hirdette meg a rendtartomány, amikor világossá vált, hogy a járványügyi helyzet következtében el kellett halasztani a zarándoklatot. Az augusztus 19-én, szerdán kezdődő találkozó szentmisével indult, amelyen – a zarándoklatukról megérkező ferencesek mellett – közel ötven fő vett részt. A vacsora után fényünnep, majd virrasztás következett.
Másnap délelőtt a reggeli dicséret után a Cenacolo Közösség tagjainak tanúságtétele következett, majd elhangzott Krizsán Zoltán atya katekézise az Eucharisztiáról. Az ünnepi szentmisét Berhidai Piusz ferences tartományfőnök mutatta be. Szent István király napján több százan érkeztek a Kegyhelyre a környező településekről és az ország számos pontjáról.
A provinciális a mise bevezetőjében arról beszélt, hogy a közösségük tagjaival végigjárt gyalogút fontos tapasztalat volt számukra, és elmondta, milyen jó érzés volt megérkezni Szentkútra, amelyet minden ferences testvér az otthonának tekint. Hozzátette: „Ezeken a zarándoklatokon mindig a papi és szerzetesi hivatásokért könyörgünk az Úrhoz. Ezt a szándékot idén kiegészítettük a bűnbánatért való imádsággal. Szent Ferenc útján jó mindig úgy újrakezdeni, hogy bűnbánatot tartunk, és megerősítjük magunkban azt a hitet, hogy Isten irgalmas, aki az új élet és az újrakezdés lehetőségét adja nekünk.”
Prédikációjában a hivatásokról is elmélkedett; ennek kapcsán felidézte, amikor a zarándoklat egy napján valaki megkérdezte a csoporttól, hogy a szerzetesség, a zarándoklat kötelező, vagy önkéntes dolog. „Sokat kellett gondolkodnom a válaszon – mondta. – Szerzetesnek lenni nem hobbi, de nehéz eldönteni, hogy kötelező vagy önkéntes dolog. Hiszen szabadon vagyok keresztény, szabadon vagyok szerzetes. Nem kötelező, de mégis. Mert ha megérzem és elfogadom a Jóisten szavát, az kötelez engem: nem tehetem meg, hogy nem ezt csinálom. A mai evangéliumban is megjelenő okos ember úgy válik szabaddá, hogy elkezd ragaszkodni Krisztushoz; hallgatja az ő szavát, és közben kiteljesedik az élete. Kérjük ma ezt a kegyelmet, hogy váljunk evangéliumi okos emberré.”
A szentmise ünnepi körmenettel, Te Deummal és a himnusz eléneklésével zárult. A zarándoktalálkozó résztvevőinek kis csoportja egy rövid imádságra és áldásra gyűlt össze a templom előtti téren. Dobszay Benedek OFM, a találkozó szervezője búcsúztatta a jelenlévőket: „Rendhagyó volt ez az év, és ez a zarándoktalálkozó is, de nagyon örülünk, hogy eljöttetek, és reméljük, hogy jövőre ismét a teljes utat végigjárva érkezhetünk majd meg erre a szép ünnepre.”
Uram, légy az utazó társasága, irányadója az elágazásoknál! Adj neki erőt, amikor elgyengül, védelmezd veszély közben, oltalmazd az út során, adj árnyékot a nap hevében, világíts a sötétségben, nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi és szilárdítsd meg szándékában! Ámen. (Zarándokok imája)
Forrás és fotó: Ferences Média/ferencesek.hu
