A visszajelzéseitek alapján mindenkinek fontos a találkozás és a közös problémák megbeszélése. Az idei találkozó különlegessége az volt, hogy az egyik nagy, 93 férőhelyes idősek otthona adott helyszínt a találkozónak.
A Jézus Szíve Népleányai Társasága 1927-ben kezdte meg működését Pécelen. 1938-ban szentelték fel a lelkigyakorlatos házat, amely 1950-ben állami tulajdonba került. 1989-ben szociális otthont hoztak létre az épületben. A Társaság 1993. július 1-én kapta vissza az épületet, azzal a feltétellel, hogy a szociális otthont tovább működteti. Az épületen - korára való tekintettel – sok felújítást kellett megvalósítani.
Jelenleg is folyik két beruházás, az egyik egy új lift, amire nagy szükség van, mert a jelenlegi lift nagyon régi és egyre többet kell karbantartani és a mérete sem megfelelő ma már, az ellátottak romló állapota miatt szükségessé vált, hogy ágy is beférjen a liftbe. A másik egy napelempark, ami az energiaárak rendkívüli mértékű emelkedése miatt vált szükségessé. Marton Ildikó, az intézmény vezetője mindezt elmondta és bemutatta, mert a találkozót intézménylátogatással is összekötötték a szervezők.
A találkozó - az intézményvezető köszöntője után - Vancsó Ilona SJC testvér lelki útravalójával kezdődött P. Bíró Ferenc SJ alapító atya gondolatának szellemében: „…megadván a testből és lélekből álló emberi természetnek, gyöngéd és kegyes tapintattal az égit is, a földit is…”
A szakmai előadások bevezetőjében Formanek Tamás, a szerzetesi iroda munkatársa elmondta, hogy két igen kiemelt szakmai területre, a mozgásszervi nehézségekre és az időskori bőrproblémákra fókuszál a találkozó programja, mert egyre több az ellátottaink között az olyan idős ember, akinek mozgásszervi problémája is van és a bőrproblémák is nagyon gyakoriak. Külön kiemelte, hogy nem hívtak külsős előadókat, hanem az előadásokat saját tagjaik vállalták.
Egyre több szakmai fórumon hangzik el, hogy az ellátottaink köre megváltozott. Az ápolási szükséglet vizsgálattal kezdődött a változás, de része ennek a folyamatnak a kitolódott korfa és a mozaikszerűen széthullott családok, így sok idős ember él egyedül, távol a rokonaitól. Az idősek száma a társadalom egészét tekintve megnőtt, de a férőhelyek száma intézményeinkben nem változik. Sokkal súlyosabb állapotú idősek kerülnek be otthonainkba. Egyre több a demens ellátott és nagy erőfeszítést tettünk minden intézményünkben, hogy erre a problémakörre fel is készítsük a gondozókat. Hasonlóan nagy terület a mozgásszervi problémák köre, de sokkal kevesebb szó esik róla. És a két terület sokszor még átfedésben is van. Különböző okokra vezethető vissza a mozgáskárosodás, vagy fogyatékosság pl.: agyvérzés, stroke, baleset, agydaganat, rák, cukorbetegség és még sorolhatnánk. Az ápolásvezetők szempontjából az a fontos, hogy gondozásuk, sőt ápolásuk, külön figyelmet és szakértelmet igényel.
Az első előadást Molnár Mónika, a vendéglátó intézmény vezető ápolója tartotta - Minőségfejlesztés bevezetése és a lakó esések címmel – kihangsúlyozta, hogy sok különböző okra vezethetők vissza az elesések, nekünk mindent el kell követni, hogy a lakók minél nagyobb biztonságban legyenek és csökkenjen az elesés kockázata.
Utána Kiss Barbara beszélt a decubitusról, és nagyon sok gyakorlati tapasztalatot osztott meg a különböző súlyosságú decubitus kezeléséről. Scherlein Anikó az időskori bőrelváltozásokról adott elő, - Időskori bőrelváltozások típusai, - a krónikus betegekre veszélyesebb a körömgomba, - rosszindulatú bőrdaganatok idős korban, - A rühesség tünetei, szövődményei és kezelése témakörökbe csoportosítva előadását.
Formanek Tamás helyes betegmozgatás témakörben felhívta a figyelmet, hogy a gerincproblémák nem csak az ellátottakat, hanem a dolgozókat is érintik, és fontos az ő védelmük is. Az ápolást végző kollégák nehéz fizikai munkát is végeznek szolgálatuk során, nagyon fontos, hogy ezt megfelelő eszközökkel és jó technikákkal megkönnyítsük.
A sűrű délelőtti program után a házigazdák vendégül látták a meghívottakat egy igazán finom, házias ebédre. Ebéd után a sziklakertnél folytatódott a beszélgetés, és innen indultak a csoportok az intézménylátogatásra. Amíg a látogatók egyik fele a belső terekkel, az ellátás helyszínével ismerkedett, addig a csoport másik fele a kéthektáros parkról, a külső műhelyekről és az építkezésről kaphattak információkat.
A nap végén az egyik résztvevő így foglalta össze az eseményt: "Ezek a találkozók hozzájárulnak és segítenek minket abban, hogy a mindennapi munkánkat újult erővel tudjuk ellátni. Szakmai előadásokkal gazdagodva és a személyes kapcsolatokban megerősödve térünk haza."
Irta és fotózta: Formanek Tamás/MSZKI
