Magyarázat a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációjától
Vita Consecrata in Ecclesia Hodie
Evangelium, Prophetia, Spes
Megszentelt élet a mai egyházban
Evangélium, prófécia, remény
A LOGÓ
Egy galamb gömbre épülő poliédert tart a szárnyán, miközben a vízre ereszkedik; a vízből három csillag emelkedik ki, amelyeket a másik szárnyával őriz.
A megszentelt élet évének logója, melyet Carmela Boccasile olasz festőnő készített, szimbólumokon keresztül jeleníti meg a megszentelt élet alapértékeit. A megszentelt életben ugyanis „a Szentlélek folytonos tevékenysége ismerhető fel, amely a századok folyamán a karizmák sokasága által kibontakoztatta az evangéliumi tanácsok gazdag megvalósulását, s ily módon is megjelenítette az egyházban és a világban, a térben és az időben Krisztus misztériumát” (VC 5).
A galamb grafikai körvonalai a béke arab jelét is sejtetik: utalás a megszentelt életet élők azon hivatására, hogy példát adjanak az egyetemes megbékélésre Krisztusban.
A LOGÓ SZIMBÓLUMAI
A galamb a vizeken
A galamb hagyományosan a Szentlélek működését jelképezi, aki életet fakaszt és kreatívvá tesz. Utal a történelem kezdetére: kezdetben Isten Lelke lebegett a vizek felett (vö. Ter 1,2). A galamb, mely leszáll és végigsiklik a kifejeződést még nem nyert élettől tajtékzó tengeren, a türelmes és bizakodó termékenységre utal, az őt körbevevő jelképek pedig a Lélek teremtő és megújító tevékenységét idézik fel. A galamb arra is utal, hogy a Lélek megszentelte Krisztus emberségét megkeresztelkedésekor.
A mozaikkövekből kirakott vizek az emberi és kozmikus elemek összetettségét és harmóniáját jelzik. A Lélek úgy működik, hogy ezek az elemek „sóhajtozzanak”, Isten titokzatos terve szerint (vö. Róm 8,26-27), hogy egy irányba tartsanak, a befogadó és termékeny találkozás irányába, amely új teremtéshez vezet. A történelem hányattatásai közt a galamb ott száll a vízözön felett (Ter 8,8–14). A megszentelt férfiak és nők az evangélium jegyében járják zarándokútjukat a népek között, sokféle karizmájuk és szolgálatuk által „Isten sokféle kegyelmének jó intézőiként” (1Pét 4,10) élnek. Meg vannak jelölve Krisztus keresztjével, a vértanúságot is vállalják, az evangélium bölcsességével lakják be a történelmet, és azt az egyházat jelenítik meg, amely Krisztusban átölel és meggyógyít mindent, ami emberi.
A három csillag
A megszentelt élet identitására, világban elfoglalt helyére emlékeztet: confessio Trinitatis – a Szentháromság megvallása; signum fraternitatis – a testvériség jele; servitium caritatis – szeretetből fakadó szolgálat. A háromságos Isten kapcsolatot kereső szeretetének áramlását fejezik ki, amelyet a megszentelt személyek igyekeznek nap mint nap megélni a világban. A csillagok utalnak arra a három aranycsillagra is, amellyel a bizánci ikonfestők ábrázolják Máriát: ő az egészen szent, ő az istenszülő, ő Krisztus első tanítványa – minden megszentelt élet példaképe és védőszentje.
A gömbre épülő poliéder
A gömbre épülő kis poliéder az egész világot jelképezi, hiszen, miként Ferenc pápa mondja (EG 236), a poliéder fejezi ki legjobban a népek és a kultúrák sokféleségét. A Lélek lehelete fenntartja és a jövőbe vezeti a világot: meghívás ez a megszentelt személyek számára, hogy „Lélek-hordozókká (pneumatophoroi) váljanak, olyan valóban lelki férfiakká és nőkké, akik képesek […] titkon megtermékenyíteni a történelmet” (VC 6).
A MOTTÓ
Vita consecrata in Ecclesia hodie
Evangelium, Prophetia, Spes
Megszentelt élet a mai egyházban
Evangélium, prófécia, remény
A mottó is olyan értékeket – identitást és távlatokat, tapasztalatot és eszményeket, kegyelmet és úton létet – kíván hangsúlyozni, amelyeket a megszentelt személyek megéltek és ma is megélnek az egyházban mint Isten népében, mely a népek és kultúrák között zarándokol a jövő felé.
Evangélium: a megszentelt élet alapszabályát jelöli, amely nem más, mint „Krisztus követése az evangélium tanítása szerint” (PC 2a). Először mint „Jézus lét- és cselekvésmódjának élő emlékezete” (VC 22), azután mint életbölcsesség a Mester által a tanítványoknak adott sokféle tanács fényében (vö LG 42). Az evangélium eligazító bölcsességet és örömet ad (vö. EG 1).
Prófécia: a megszentelt élet prófétai jellegére utal. A megszentelt élet ugyanis „úgy mutatkozik meg, mint a részesedés különleges formája Krisztus prófétai hivatalában, amelyet a Szentlélek Isten egész népével közöl” (VC 84). Valódi prófétai szolgálatról beszélhetünk, amely Isten igéjéből születik és táplálkozik, ezt az igét pedig az élet legkülönbözőbb körülményei között kell befogadni és megélni. Ez a „hivatal”, ez a prófétai szerep abban fejeződik ki, hogy a megszentelt élet bátran szóvá teszi a helytelen dolgokat, meghirdeti Isten új „látogatásait”, „és új utakat keres, hogy Isten országának evangéliuma megvalósuljon a történelemben” (uo.).
Remény: a keresztény misztérium végső feladatára emlékeztet. Olyan korban élünk, amikor széles körben elterjedt a bizonytalanság, hiányzanak a távoli jövőbe mutató tervek: a remény kulturális és szociális szempontból törékeny. Homályos a jövő, mert „eltűnni látszanak Isten nyomai” (VC 85). A megszentelt életnek van egy állandó eszkatologikus irányultsága: arról tanúskodik a történelemben, hogy egyszer minden remény végérvényesen céljához ér, és a megszentelt élet átalakítja a várakozást „misszióvá, hogy Isten országa már itt és most egyre jobban megjelenhessék” (VC 27). A remény jeleként a megszentelt életet élők az emberek társául szegődnek, megéreztetik velük Isten irgalmát, a jövő és a bálványoktól való mentesség példázatát jelenítik meg.
„A szeretettől vezérelve, melyet a Szentlélek kiárasztott szívünkbe” (Róm 5,5), a megszentelt férfiak és nők magukhoz ölelik az egész világot, a háromságos Isten szeretetének emlékezetévé válnak, a közösséget és az egységet építik, őrszemekként imádkoznak a történelem hegygerincén, osztoznak az emberek bújában-bajában, és velük együtt keresik csendesen Isten Lelkét.
(Ford. Tőzsér Endre SP)
