Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség: Szent Domonkos halála és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából. A debreceni rendházban élő domonkos közösség plébániai feladatokat is ellát, ahol Górski Jacek OP plébános vezetésével Major Pius, dr. Leszkovszki Pál, Tokodi László domonkos atyák és Dezse Péter domonkos testvér szolgálnak. Gyógyszerkutató orvos, zenetanár, építőmérnök, banktisztviselő, lengyel kultúrából érkező domonkos atyák változatossá, színessé teszik a debreceni közösség életét.
Górski Jacek OP atya a lengyelországi Sławnó-ból származik, a krakkói anyarendházból 1993-ban érkezett misszióba Magyarországra, és azóta is itt él, hivatásának nagyobb részét a debreceni rendházban töltötte.
– A missziónk határozatlan időre szól. A Szent Domonkos Rend nemzetközi rend, ez azt jelenti, hogy bárhol szolgálhatunk a világban, és ha megtaláljuk a helyünket, nem kell visszatérnünk. Az anyatartomány örül annak, ha más országban otthonra találunk.
– Közel három évtizednyi szolgálat után elmondható, hogy otthonra találtál Debrecenben?
– Azt gondolom igen. A legtöbb időt itt töltöttem, időnként 2-3 évre „száműzetésbe” kell mennünk másik magyarországi közösségbe, majd újra visszaküldenek ide. Két év múlva fog lejárni a debreceni mandátumom, nem tudom hogyan alakul azután.
– Mit szeretsz ebben a városban?
– Ez jó kérdés. Szeretem a missziós kihívásokat, az olyan helyzeteket, amelyek alakíthatóak a pasztorális életben, ahol a hívek nyitottak, a régi hagyományok nem nyomasztanak, korlátoznak, hanem a jó gyakorlatokat megtartva, az idők jeleit figyelembe véve újak is bevezethetők. Az elmúlt időszakban tettük át a vasárnapi gyermekmiséket délutánra 5 órai kezdéssel. Nagyon népszerű az új időpont a családok, a hittanosok körében, és vonzza az újabb híveket is. Azt gondolom, az egyházközség tagjaival együtt mindannyian szabadságot élünk meg ebben a közösségben. Bővülnek a csoportok, nyitottak vagyunk a városi kezdeményezésekre, és arra is, hogy világi kulturális intézményekkel közösen szervezzünk eseményeket. Ezekre is számtalan példa volt már.
A domonkos lelkiséghez hozzátartozik a nyitottság. A máshol megtapasztalt jól működő dolgok elemeit beépítjük a pasztorális munkánkba. Azt gondolom, nekünk, domonkosoknak itt a helyünk, mert az emberekkel nem csak az érzelmeken keresztül, hanem intellektuális szinten is létrejön a párbeszéd.
Ebben a dimenzióban mi jól érezzük magunkat, színes a hívek közössége is. Még a külföldi diákok is nálunk találtak otthonra. A vasárnaponkénti angol nyelvű szentmiséken telt ház van, utána közösségi alkalmak, vidám délutánoktól, estéktől pezseg a plébániai élet. Van, amikor igény szerint lengyel nyelven is mutatunk be szentmisét a zarándokok, vagy az itt élő lengyel származású családok részére. Tehát nem egy homogén társadalmi réteget mondhatunk magunkénak, hanem egy színes, vitális, dinamikusan, pozitív irányba változót, ahol mindenki megtalálja a helyét.
– A színes, impulzív, dinamikus élet egy sok évszázados rendi hagyományra épül, megteremtve a stabilitást. A világi lelkipásztorok egyedül élnek a plébániákon, míg a szerzetesek közösségben. Mi tartja meg a közösséget?
– Ami leginkább összeköt bennünket, az a napi szentmise, a rózsafüzér imádkozása, a reggelente végzett szentségimádás és a naponta három alkalommal a közös zsolozsmázás. A hétköznapi ebédnél is mindenki jelen van, és vasárnap esténként másfél órás szabadabb, kötetlenebb társalgással zárjuk a hetet. Kéthavonta házi káptalant tartunk, ahol megbeszéljük a jövőre vonatkozó terveket, ünnepeket, fontos eseményeket. Ezek az együtt töltött idők összekovácsolnak, családdá formálnak bennünket. Találkozunk más magyarországi rendtársainkkal is, és számomra kiemelten fontos, hogy a krakkói anyaházat is időnként meglátogassam.
– A gyökerekhez időnként vissza kell térni, hogy megerősödjünk identitásunkban.
– A lengyel tartományból indultam, ott végeztem a teológiai tanulmányaimat. Amikor visszamegyek a krakkói klauzúrába, szó szerint azt érzem, mint amikor a halat visszadobják a vízbe. Ott a hagyományos közösségben sokan vannak, és többnyire fiatal szerzetesek élnek. Az ott eltöltött néhány nap elég ahhoz, hogy helyrebillenjen, megerősödjön a rendi identitásom, hogy újult erővel folytathassam a missziós munkámat. Meg kell találni az egyensúlyt a régi kolostori élet és az itteni életem között. Egy misszionáriusnak is vissza kell térni időnként az anyaházba, az eredeti forráshoz, hogy újra és újra önmagára találjon.
– A jubileumi évben milyen programokkal ünnepel a debreceni közösség?
– Országos novellaíró pályázatot hirdettünk, amelyre várjuk a jelentkezéseket. Szeretnénk meghívni Palánki Ferenc megyéspüspök atyát a jubileumi szentmisével egybekötött templomszentelésre, tervezzük, hogy az emlékévre bronzból készült alkotást fogunk elhelyezni a templomkertben. Szent Domonkos ereklye átvitelének ünnepe is nagyobb ünnep keretében zajlik majd. Szent Domonkost halálakor Bolognában temették el a Szent Mihály kolostor templomában, majd az 1234. május 24-én történt szentté avatása után a tiszteletére épített díszes San Domenico-templom gótikus kápolnájába vitték át, ahol most is nyugszik. Ezt a napot a szerzetesek nagy ünnepként ülik meg.
Augusztus 8-án az egyházközségünk híveivel részt veszünk a központi domonkos család találkozóján Budapesten, amelyen a szerzetesek, szerzetesnők, világi domonkosok és a domonkos templomok hívei vesznek részt. Ezeken kívül még számos esemény, köztük lelkigyakorlatok, máriapócsi zarándoklat, kiállítás is színesíti majd az évet.
Az ÖRÖM-HÍR 2021. húsvéti számában is megjelent – domonkos atyákat, domonkos testvért bemutató – interjúkat olvashatjuk az egyházmegye honlapján.
Fotó: Szabó Dávid
Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/www.dnyem.hu
