Dezse Péter domonkos szerzetes-testvér 1971-ben született Szombathelyen, ő az egyedüli a debreceni közösségben, aki az egyházi rend szentségében még nem részesült.
Hivatásának születésében meghatározó fordulópont volt a halállal való találkozás megrendítő élménye és az a lelki megpróbáltatás, amely egy nagy szerelem véget érésével járt. Ezen lelki szenvedésekkel 23 éves korában, 1994-ben találkozott. Bár nem tudta elfogadni édesapja korai halálát, később mégis a Gondviselő Isten különös kegyelmeként élte meg azt, hogy bár távol került a szülői háztól, édesapjával ritkábban találkozott, halálakor mégis vele lehetett. Mint mondja, akkor még nem volt része hasonló tapasztalásban. Megrendítő kegyelemként, misztériumként élte ezt át, és attól kezdve nyitottabb lett a transzcendensre.
Beleszületett a vallásos életbe, a keresztelés, az elsőáldozás és a bérmálkozás a megszokott időben történt az életében. Pannonhalmi diákként erdőmérnöknek készült, majd a Nemzeti Bankban dolgozott.
Édesapja halála után a család egyik régi hitoktató ismerőse meghívta őt a szombathelyi Szent Norbert-templomba szentségimádásra. Akkor, ott a domonkos nővérek zárdatemplomában történt benne a nagy áttörés, már tudott megbocsátani Istennek és elengedte édesapja elvesztése miatti háborgó fájdalmát. Bár hiányzott neki az édesapja, de béke költözött a szívébe.
A csütörtök esti szentségimádást a domonkos nővérek vezették, és a hivatásokért imádkoztak. Ott maradt az ifjúsági közösségben, bekapcsolódott a plébániai életbe, barátokat szerzett. Péter testvér elmondta, olyan fiatalok jártak a közösségbe, akik friss megtérők voltak, gyerekkorukban nem találkoztak a hittel, így más volt az atmoszférája a közösségnek.
Krízishelyzetben közösségre talált, majd néhány év múlva kérte felvételét a domonkos szerzetesrendbe, 5 évvel később pedig már örökfogadalmasként egy nagyobb közösségbe, az domonkos szerzetesek közösségébe is befogadták.
Teológiai tanulmányait a krakkói szemináriumban végezte, de felszentelésére nem került sor. 2006-ban érkezett Krakkóból Magyarországra, Debrecenben, majd Szentendrén szolgált, három éve pedig, ismét a debreceni közösség tagjaként, legfőképpen a közösség szolgálata határozza meg az életét. A hitoktatás és liturgikus szolgálatok mellett a hétköznapi ügyintézések, a bevásárlás nem kis fáradalmából is kiveszi a részét.
Péter testvér mindig jelen van a szerzetes közösség, és az egyházközség életében. Sietős feladatai között mindig van pár jó szava az emberekhez.
A plébánia ifjúságával szoros kapcsolatot ápol, több hittanfoglalkozást, baba-mama klubot, meglátogat, részt vesz a gyermekek életében a táborokban. Az ifjúsággal együtt tölti legtöbb idejét. A fiatalok jól ismerik, ragaszkodnak hozzá, a ministránsokat is ő terelgeti. Szeretik a humorát és a jó kedélyét. Szép énekével hozzájárul a liturgiák, vagy éppen a Taizéi imaórák emelkedettségéhez. A plébánia Hírlevelében vagy más domonkos fórumokon megjelent írásai is jó fogadtatásra találnak.
Kovács Ágnes
Forrás és fotó: www.dnyem.hu